A Budavári Palota mai „D” épületének legdíszesebb terme az úgynevezett Trónterem. Itt tekinthető meg a szárnyasoltár. Ez a terem volt a régi, Mária Terézia korában újjáépített királyi vár díszterme. A palota 1883 és 1903 közötti bővítése során ez a helyiség elveszítette korábbi centrális szerepét, hiszen a palota új központja a bővítés során hozzáépült Habsburg-terembe (a mai kupolatérbe) tevődött át, sőt a kupolától északra még egy újabb szárny is épült (a mai „A” és „B” épületek), ami lényegében megismételte a Mária Terézia-kori palota tömegét.
A Trónterem tehát egyike a királyi palota kevés olyan terének, ami már a 18. században is megvolt. A 19. századi újjáépítés során ezt a termet neorokokó stílusban újjították föl, ezzel is emlékezve Mária Terézia korára. A terem elnevezése a 19. század során nem volt egységes. Nevezték díszteremnek, nagy trónteremnek és szertartás teremnek is.
Mivel a terem ablakai a zárt Oroszlános udvarra néznek, ráadásul a teremben egy árkádsor húzódik az ablakok előtt, a trónterem falait nem képek díszítették, hanem a fény erejét növelő tükrök, illetve aranyozott stukkók, falikarok.
A királyi palota a II. világháború során súlyos károsodásokat szenvedett. Szerencsére a Trónterem nem esett áldozatul a későbbi radikális átépítéseknek, sőt, amennyire lehetett megpróbálták az egykori rokokó arculatát is megőrizni. A terem felújítása 1982-ig tartott. Ekkor, a Magyar Nemzeti Galéria megalapításának 25. évfordulója alkalmából itt nyílt meg a középkori szárnyasoltárokat bemutató állandó kiállításunk.