A barokk időkben, feltehetően azt követően, hogy a kisszebeni templom ismét a katolikusok kezére került, megújították a templom oltárainak többségét, köztük a főoltár is.

A kor igényei szerinti modernizálás során a hétköznapi oldalt díszítő festményeket és a szobrok festett felületeit az eredeti ikonográfiát követve teljesen átfestették, a díszítőfaragványokat kiegészítették, átalakították és bővítették az oromzatot.

Az ünnepi oldal képein és a még akkor is lényegében ép, aranyozott felületeken azonban csak apró javításokat végeztek.

A fővárosi műemlékvédők, múzeumi szakemberek, az ő révükön a kulturális tárca hivatalnokai a 19. század hetvenes éveiben figyeltek fel a kisszebeni plébániatemplomra, s ettől kezdve évtizedeken át küzdöttek – nem egy esetben a helyi közösség érdekeit keresztezve – az épület, valamint a barokk idők óta lényegében érintetlen állapotban fennmaradt, „becses belső felszerelés” hiteles állapotban való megőrzéséért.

A 19. század ugyanis a főoltár történetében pusztulást hozott: elsősorban a legsérülékenyebb részben, a több emelet magas oromzatban esett kár.

„Minthogy hazánk egyik nevezetesebb régi műemlékéről van szó, megtartására minden lehetőt el kell követni” – fogalmazott Radisics Jenő, az Iparművészeti Múzeum igazgatója 1895-ben, amikor a helyszínen a már elemeire bontott főoltárt megtekintette.

„Műtörténeti becsük” megőrzésének szándékával, azért, hogy a megromlott állapotú műalkotások restaurálását valóban avatott kezekre bízhassák, a három legimpozánsabb oltárt, a tróntermi kiállításon együtt látható Angyali üdvözlet-, és Szent Anna-oltárt, valamint az akkorra már nagyon megromlott állapotú főoltárt 1896-ban, a honalapítás ezredéves fennállását ünneplő fővárosba szállították.Helyükre a templomban ma is álló másolatokat készíttették.

A Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt főoltárt a legszükségesebb javítások elvégzése után először az Iparművészeti Múzeumban állították fel.

A megszerzés örömét azonban mintha megkeserítették volna a gondok: eleinte a leltározás adminisztratív problémái, majd a nagyon megromlott állapotú oltáron elvégzendő stabilizáló munkák, az összeépítés nehézségei, és a kisszebeni templomba ígért másolatok elkészítésének magas költsége miatti aggodalom.

A munka nem hozta meg a remélt eredményt: sem a közönség, sem a szakma nem figyelt fel a rendkívüli jelentőségű alkotásra. A régi fényképek alapján pedig szinte arra lehet következtetni, hogy a földszinti előcsarnok végében magasodó főoltár az Iparművészeti Múzeum időszaki kiállításain szinte útban volt.

Több alkalommal hevenyészett térelválasztóval, alkalmi paravánokkal igyekeztek azt eltakarni. Nagyon valószínűnek tűnik, hogy a helyszűke volt az oka annak, hogy a főoltárt 1909-ben átadták a Szépművészeti Múzeumnak.

A műalkotás kezdetben a Román Csarnokban, 1928-től 1944-ig, Budapest ostromáig a Márványcsarnokban fogadta a látogatókat. Ebben az időszakban vált közismertté, s ez az időszak hozott termékeny szakaszt művészettörténeti, szakmai értékelésében is.

A több mint 70 évvel ezelőtti menekítés, a gyors és szakszerűtlen bontás, valamint a kényszerű és hosszan elhúzódó raktározás jelentős károkat okozott a műalkotásban. A főoltárnak mindmáig csak bizonyos elemei szerepelhettek a Régi Magyar Gyűjtemény állandó kiállításán, a Budavári Palota egykori tróntermében.

A táblaképek jó részét az 1950-es-60-as években, a Szépművészeti Múzeumban, a szobrokat a 80-as, 90-es években a Magyar Nemzeti Galéria műhelyében restaurálták.

A faragványokkal gazdagon díszített predella, a gránátalma mustrás szekrény, az aranyozott képkeretek, az oromzat statikai tartói és ornamentumai, tehát a szerkezet azonban csak a legutóbbi évtizedek restaurátori munkájának eredményeként vált alkalmassá arra, hogy a faszobrokat és táblaképeket a középkori eredetit felidéző főoltárrá egyesítse.

A főoltár szekrényében három szobor kapott helyet: a Gyermekét karján tartó Szűz Mária mellett balra a tituláris szentet, Keresztelő Szent Jánost, jobbra Szent Péter apostolt ábrázolták.

János az oltáron többször ismétlődő hangsúlyos gesztussal mutat attribútumára, a bárányra, míg Péter kezéből hiányoznak a mennyország kulcsai. A Madonna fölött – mennyei megkoronázására utalva –, a felhőkben lebegő angyalpár egykor koronát tartott.

Az oltárszekrényt keretező négy fülkében a középkori ikonográfiai hagyományoknak megfelelően Szűz Mária mennyei udvartarásának tagjai, a közkedvelt vértanú szüzek ábrázolásai láthatók.

Balra, fent a tornyot, bezártságának helyszínét magasba emelő Szent Borbála, alatta a mennyei vőlegény kertjéből való rózsákkal teli kosarat mutató Dorottya kapott helyet. A jobb oldalon, felül a mártíromságának eszközét, a kereket tartó Alexandriai Szent Katalin, alatta a sárkány képében megjelenő ördögöt vezető Antióchiai Szent Margit látható.

A főoltár eredeti pompáját a fiatornyokkal és lombdíszekkel ékes, egykor több emelet magas oromzat hatásosan fokozta.

Ez mára azonban csupán töredékes formában maradt fenn. Középen, kettős baldachin alatt, a Vizitáció jelenete látható: a Jézussal várandós Szűz Mária meglátogatta a nálánál jóval idősebb, Keresztelő Szent Jánossal várandós Szent Erzsébetet.

Kettősüket – a kor szokásának megfelelően és az oltár alépítményén, a predellán megjelenő címerekre rímelve – a magyar államiságra utaló szent királyok, balra az államalapító Szent István, jobbra a hódító lovag, Szent László ábrázolása egészíti ki.

Az oromzat „második emeletén a pannóniai származású Szent Márton püspököt és Szent Pál apostolt ábrázolták.

Az oromzat legfelső szobra a sebeit mutató, baljával áldást osztó, Fájdalmas Krisztust mutatja.

A magasbatörő építményt az ugyancsak elpusztult toronysisakon egykor egy feszülettel koronázták meg.Ez utóbbi szobor elveszett, helyét ma üres konzol jelzi.

A gazdagon aranyozott ünnepi nézet nagyformátumú táblaképein, Keresztelő Szent János legendájának nyolc epizódja tárult a hívek elé. A történet a bal felső sarokban kezdődik és a megszokott olvasási sorrendet követve balról jobbra halad végig a felső soron, majd az alsóban folytatódik.

Lukács evangéliuma beszéli el az első két képen látható történetet: Zakariás, zsidó pap, midőn a templomban szolgálatát teljesítette, látomásban részesült: Gábriel arkangyal jelent meg előtte és hírül adta, hogy neki és idős feleségének, Erzsébetnek fia fog születni.

A szavaiban kételkedő Zakariást az arkangyal János születéséig némasággal büntette. A következő epizód már a születés. Keresztelő János a pusztában élt. Bőrövvel összefogott teveszőr ruhát viselt, tápláléka pedig sáska és vadméz volt.

Ahogy a jobb oldali felső képek Máté evangéliumát követve mutatják, Jeruzsálemből és Júdeából, a Jordán egész vidékéről kijárt hozzá a nép, akiknek a megtérést, a bűnbánat keresztségét prédikálta:

„Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” (Máté 3.2) A megtérteket a Jordán vizével keresztelte meg. Jézus is eljött hozzá Galileából.

A sorozat bal alsó képén látjuk, ahogy Jézus fölött ebben a pillanatban megnyílt az ég, Isten lelke galambként aláereszkedett, a mennyből pedig hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Máté, 3, 17.)

Az utolsó három táblakép Keresztelő Szent János és Heródes történetét, János halálát beszéli el. Heródes Antipász fejedelem maga is olykor a prófétaként tisztelt Keresztelő hatása alá került. Színe elé idézte Jánost, aki ez alkalommal – a festményen az immár jól ismert határozott rámutatással –, szót emelt bűnös élete ellen: a fejedelem elcsábította ugyanis mostohatestvére feleségét Heródiást.

Ettől kezdve Heródiás csak az alkalmat várta a végleges leszámolásra. Egy lakoma alkalmával mostohalánya, Szalomé táncával bűvölte el Heródest. A táncos, bosszút esküdött anyja tanácsára, jutalmul a Szent fejét követelte

Az utolsó jelenetek János lefejezését, valamint fejének bemutatását ábrázolják. (Márk evangéliuma 6, 17-29)

A főoltár ikonográfiai különlegessége a hétköznapi oldal képsorában rejlik, amely a magyarországi oltárművészetben, sőt ebben a műfajban szélesebb körben is példa és párhuzam nélkül álló: a képsor az Apostoli hitvallás, a Credo tizenhat epizódra bontott, a szöveget pontosan követő, hittételről hittételre haladó ábrázolása, mondhatni illusztrációja.

Az első képen a Teremtőként megjelenő Atyaistent a másodikon a megdicsőült Jézus Krisztus, az egyszülött Fiú követi. Az Angyali üdvözlet az Ő fogantatását, a Születés, az Ő Mária általi, emberi életre születését ábrázolja.

A szenvedéstörténetet egyetlen ábrázolás összegzi, az Ecce homo: a megostorozott, és bíborpalástba öltöztetett, töviskoronával megkoronázott Krisztust Poncius Pilátus a megfeszítést követelő zsidók elé vezetteti.

A Keresztrefeszítést az ima szövege szerint a Pokolra szállás követi, ahol Krisztus az ősszülőket a pokol kidöntött kapuja előtt ragadja kézen. Az elbeszélő rész a Feltámadással és a Mennybemenetellel fejeződik be.

A sort az Atya jobbján helyet foglaló Krisztus bemutatása folytatja, míg a következő jeleneten a Megváltó élők és holtak bírájaként trónol Mária és Keresztelő János között a szivárványon.

A Szentlélek és a feltűnően nagy méretű templomépület, valamint a szentek közössége által megjelenített Anyaszentegyház a következő képek fő témája, amit a bűnbánat szentségének és a halottak testi feltámadásának bemutatása követ.

A képsort az örök élet mennyei idillje zárja. A különleges ábrázolási program feltehetően a kiemelkedő kvalitású és pompájú főoltárt megrendelő, máig ismeretlen donátor igénye szerint készült.

Az ima sorainak és a balról jobbra olvasott képek ikonográfiai témájának egyezése az alábbiak szerint követhető:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében (Az Atyaisten, mennynek és földnek Teremtője)

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, (Krisztus színeváltozása)

aki fogantatott Szentlélektől, (Angyali üdvözlet)

született Szűz Máriától, (Jézus születése)

szenvedett Poncius Pilátus alatt (Ecce homo)

megfeszítették, meghalt és eltemették. (Keresztrefeszítés)

Alászállt a poklokra, (Krisztus a pokol tornácán)

harmadnapon feltámadt a halottak közül, (Krisztus feltámadása)

fölment a mennybe, (Krisztus mennybemenetele)

ott ül a mindenható Atyaisten jobbján, (Krisztus elfoglalja helyét az Atya jobbján)

onnan jön el ítélni élőket és holtakat. (Deesis, ítélet élők és holtak felett)

Hiszek Szentlélekben. Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat, (A Szentlélek és a katolikus Anyaszentegyház allegóriája)

a szentek közösségét, (A szentek közössége)

a bűnök bocsánatát; (A bűnbánat szentsége)

a test feltámadását (A holtak feltámadása)

és az örök életet. Ámen. (Az örök mennyei élet allegóriája)

Liturgikus színfal

A szárnyasoltár a katolikus templom fő- vagy mellékoltárára helyezett „liturgikus színfal”, mely festett kép, dombormű vagy szoborszekrény formájában üzen Isten Népének, a szolgáló papoknak és a híveknek a Megváltás prófétai előképeiről, annak szerzője, Jézus Krisztus élete eseményeiről és az őt követő nagy példák, a Szentek tanúságtételeiről.

A 14. században, a nemzetközi gótika korában terjedt el főként a Német-római Birodalomban és a szomszédos országokban, többnyire behajtható, festett oldalszárnyakkal, Spanyolországban és Itáliában pedig a sok szoborral díszített, gyakran a szentélyboltozatig érő retablo nevű oltárfelépítménnyel.

A románkori templomok üzenetét a szentélyapszis felső ívébe rakott mozaik vagy festmény hirdette a gádorfalak mezőinek és a bejárati hátsófal képeivel együtt. A gótikus építészet a szentélyben is ablakokat nyitott, így a szárnyasoltár mintegy lehúzta és lehozta főként az apszis képi üzenetét, és az oltár fölé helyezte, a kor egyre mélyülő Eucharisztia-tiszteletének jegyében is.

A szárnyasoltár valamiként összesűríti és miniatürizálja a románkori templom annak egészére kiterjedő festett üzenetét, ugyanakkor Ádvent és Nagyböjt idején a bezárt oltárszárnyak külön üzenetével időben taglalja az egyházi liturgikus év sajátosságait.

Oktatás, feladatok

5-6. évfolyam, Történelem
A késő gótika időszakában készült Keresztelő Szent János-oltár a korszak magyar művészetének egyik legkiemelkedőbb darabja.

Szárnya van, mégsem madár, mi az?
A szárnyasoltárok az oldalaikon behajtható szárnyakról kapták a nevüket. A szárnyak segítségével nyitható és csukható oltároknak – az egyházi év ünnepeinek megfelelően – különböző nézeteit fordították a hívek felé. Az év nagyobb részében az oltárok csukva voltak, és a hívek csak a nagy egyházi ünnepeken, valamint a templom névadó szentjének ünnepén láthatták a faragásokkal és aranyozással díszített belső oldalt.

Nézd meg alaposan az oltárról készült képet és próbáld meg elképzelni, milyen hatása lehetett a csillogó, aranyozott felületeknek gyertyafényben, egy gótikus templomban! Mit gondolsz, a belső oldalt miért csak ritkábban csodálhatták meg a hívek?

Kiket látunk az oltáron?
A belső oldalon, az oltárszekrényben három, életnagyságúnál valamivel nagyobb szobor látható. Középen Madonna áll, jobbján a kisszebeni templom védőszentje, Keresztelő Szent János, balján pedig Szent Péter. A belső oldal táblaképein a Keresztelő életének nyolc jelenetével találkozhatunk, míg csukott állapotban a Credo, vagyis a Hiszekegy szövegének képi megjelenítése látható, tizenhat részletben. Az aprólékosan megfestett képek nem csak a látványt szolgálták. A korabeli hívek számára nagy segítséget jelentettek, hiszen felidézték az imák szövegét és az evangéliumi történeteket, ami különösen fontos volt, hiszen az emberek nagy része nem tudott olvasni.

Honnan lehet felismerni az oltár szereplőit? Tanulmányaid során találkoztál már az attribútum kifejezéssel?
Azokat a tárgyakat, jelvényeket nevezzük így, amellyel mitológiai alakokat vagy szenteket ábrázolnak, hogy azonosíthatók, felismerhetők legyenek. Figyeld meg a négy női szentet, a főalakok körül! A Szent Borbála kezében lévő torony azért vált a jelképévé, mert a legenda szerint pogány apja a lányt egy toronyba zárva nevelte. Nézz utána, hogy ki lehet az a három női szent, akiket sárkánnyal, kerékkel és kosárral ábrázoltak a kisszebeni oltár mesterei!

7-8. évfolyam, Vizuális kultúra
- Idézd fel a tanulmányaid alapján, hogy mi jellemzi a gótikus stílust! Keress fényképet gótikus stílusú templomoktól (pl. chartres-i katedrális) és hasonlítsd össze a gótikus építészet formáit az oltár díszítő elemeivel! - Értelmezd újra a késő gótikus oltárt! Milyen alakok, történetek jelennének meg rajta és hogyan, ha ma építenék meg? Készíts látványtervet kollázs technikával.

Idézd fel az ókori görög és római vallásról tanultakat! Hogyan ábrázolták az isteneket az ókori műalkotásokon, miről lehetett őket felismerni? Miben hasonlítanak a középkori oltár szobraihoz?

Honnan származik az oltár?
Az oltár Kisszebenből (Sabinov) származik, a mai Szlovákia területéről. Bár írott forrásaink szerint a középkori Magyar Királyság egész területén álltak szárnyasoltárok, a török és protestáns képrombolás jó néhányukat elpusztította. A Dunántúlon, az Alföldön és Budán nem maradt fenn ilyen oltár. Ma ismert szárnyasoltáraink legnagyobb része a Felvidék területéről származik, de maradtak ránk erdélyi alkotások is.

Nézz utána, hogy mi lehetett az oka a képrombolásnak a különböző korokban! Miként vélekedik a képi ábrázolásról az iszlám és hogyan gondolkodnak róla a protestáns egyházak?

A kisszebeni főoltár hosszú évek alatt, különféle szakemberek (asztalos- és ácsmesterek, fafaragók, festők, aranyozók) közös munkájának eredményeként készült el. A hatékony munkát a céhes keretek biztosították. Idézd fel, hogy mit tanultál a céhek kialakulásáról és működéséről! Hogyan segítette a minőségi munkavégzést ez a szervezteti forma?

Múzeumpedagógia

A középkori szárnyasoltárokra és szakrális tárgyakra ma már egész más szemmel nézünk, mint a középkorban. A táblaképeken csupa olyan történettel találkozunk, amelyeket ma már nem ismerünk széles körűen. Tele vannak jelképekkel, amelyeket ma már nem tudunk olyan könnyen értelmezni, mint azok, akik évszázadokkal ezelőtt látták őket.

A vallás szerepe, a vallásosság jelentősége mára ugyanis teljesen átalakult. Miért lehet fontos egy 15. századi szakrális tárgy megismerése? Van-e aktualitása számunkra, vallásosságtól függetlenül?

Ha a művészetre gondolunk, mindenképpen aktuális. Minden olyan vallás, amely évszázadokon át meghatározó szerepet játszott a világ egy részén, megkerülhetetlen a kultúrában. A vallások történetei, hagyományai és szimbólumrendszere a mai napig hat a művészetekre. Ez a hatás nagyon sokféle lehet, ezért nagyon izgalmas.

Imre Mariann Szent Cecília-installációja a szakrális művészet kortárs darabjaként is értelmezhető. Az alkotó gondolkodásában és munkáiban fontos szerepet kap a vallás és a filozófia. A Szent Cecília-installáció megalkotását egy 17. századi barokk műalkotás, Stefano Maderno márványszobra ihlette, amely Szent Cecíliát ábrázolja abban a testhelyzetben, ahogy a szentet megtalálták a szarkofágja felnyitásakor.

A földön egy betonmunkát láthatunk, egy test formáját, melynek felületét növényi indákat idéző mintázat borítja, a mennyezetre függesztve pedig egy plexiobjektet. A betont és a plexit vékony, szinte áttetsző cérnaszálak kötik össze. A függőleges cérnaszálakon középtájon lévő csomórendszerből rajzolódik ki a harmadik test, Szent Cecília lelke, szellemalakja, a halált túlélő szent égi teste.

Érdemes elmerülni a részletekben: a betonban, amelynek erezetei behálózzák az egész testet, a szemmagasságban létrehozott újabb alak légiességében. Figyeljük meg alaposan a műalkotást! Vajon mire utalhat, amit látunk? A test és a lélek kettősségére, vagy éppen a szétválaszthatatlanságára? Egyáltalán mit gondolunk erről a kérdésről? Hatással van-e a mű értelmezésére a saját világképünk? Ismersz-e olyan művészeti alkotást, amely Imre Mariann installációjához hasonlóan kortárs művész vagy szerző műve, de egy korábbi műalkotás inspirálta?

Kisszebenről

A Lőcse közeléből először északra, majd egy elegáns irányváltással délkeletre kanyargó Tarca hosszú utat tesz meg, mielőtt belefolyik a Hernádba. Csodálatosan hangzó nevű települések mellett csörgedezik el, mielőtt elérné Kisszebent; Csendespatak, Krivány, Héthárs, Roskovány, Vörösalma – mindegyikük szépsége méltó a mesébe illő nevekhez.

Mégis, Tarca számos fontos falucskája és városa közül kiemelkedik Kisszeben, Csontváry Kosztka Tivadar szülőhelye, a Keresztelő Szent János-főoltár első otthona, az Üzlet a korzón című Oscar-díjas film forgatási helyszíne.

Kisszeben már a középkori Magyar Királyság gazdasági körforgásában is jelentős szerepet játszott, végül Luxemburgi Zsigmond rendelkezéseinek köszönhetően lett szabad királyi város 1406-ban. A lélegzetelállító oltár eredetileg ide, a Keresztelő Szent János-plébániatemplomba készült, amelyet 1460-ban kezdtek építeni gótikus stílusú tervek alapján.

Ahogy a legtöbb korabeli templomot, ezt sem hagyta érintetlenül a reneszánsz építészet, a létező világot is saját képére formáló törekvése, így a 16. század elején el is indultak az átalakító munkálatok Johannes Brenngyssen mester vezetésével.

Az évszázadok során több viszontagság és jóakaró toldozgatás érte a templomot – az 20000-as évek végén, amikor Budapestre szállították az oltárképeket, maga Schulek Frigyes indítványozta az épület restaurálását

Kisszeben kedves, 19. századi nyugalmára így emlékezett vissza önéletrajzában Csontváry:
„Egyik kezemben krumplicukor, másik kézben pige, avagy gomb volt; a szerint, mit akartam játszani, kiléptem a járdára – utánam sompolygott a pajtások hosszú sora. Ám de mikor egy-egy ablak betörött, avagy a városi lámpa csörömpölt s a pige a kofa hátába ütődött: megvolt a társaság szeppenve – dacára annak, hogy Burkus volt a nevem s a fiúk között mint bíró szerepeltem: mégis a verebek szétrebbentek s az anyai szárnyak alá menekültek – ahonnan azonban rendesen egyenkint a lábszíjra kerültek.

Ilyenkor rendesen találkozott egy kárörvendő banda, ezeket atyánk szeretettel fogadta – a végén azonban a sötét pincébe záratta. Ilyenképen rend volt minálunk, változatosságból néha térdepeltünk: de ha nagy csintalanságba keveredtünk – borsóra kerültünk. A borsóra való térdeplés akkor következett be, ha a bodolaki Lyompával összejöttünk: az idegen szatócsnak macskazenét adtunk, avagy a Babarcsikot esik-esik-kel ingereltük.

Ebből rendesen a piacon olyan kavarodás támadt, hogy a hetivásár is megakadt. Lyompa Babarcsik dühösen utánunk szaladt; a sátrakat feldöntötte, a hajdúkat felkötötte s amikor a kavarodás tetőpontját érte, a Burkus-had a padlásablakból azt nevette. Ez volt szülővárosomnak gyermekkori színelőadása – melyről tanúskodik még ma is a plakátja: a nagy kőből faragott búzamérő – mely a városházán korec néven volt mint színházi rendező.

Itt a korecben ülésezett a Burkusok hada, jobbról-balról pedig a hajdúk mogyorófa pálcája. A mogyorófa pálca volt az egyedüli óvszer abban az időben a cigányok betörésével, a lopás, csalás, Isten-káromlás jóvátevődött huszonöttel.

Így csendesen éltünk Kis-Szebenben, különösen a hatvanas években, ahol még az ökör is zeneszóval a városon végigsétálhatott s csak azután a pecsenye tálra juthatott. A borjú hátulja pedig minden vasárnap a falusi zsidóktól kínálva volt. Baromfi, hízott liba, sertés, fejőstehén egy házban sem hiányzott, gyümölcs, zöldség mindenkinek termett, s a híres barackból még a galíciaiaknak is tellett.

A búza mosva volt, napon szárítva került a városi vízimalomba. A házikenyér minden házban kovászolva, külön kemencében sütve volt; a hordó káposzta a pincében, a krumpli a veremben, a daráló kézimalom, a ruhamángorló az volt minden helyen, cukrászbolt nem volt, de cukrászsütemény nem hiányzott sehol sem. Otthon készült minden a fehérnemű horgolás-hímzés, harisnyakötés, ez napi szórakozása volt nőknek, a cselédek lent és kendert fontak; a gyerekek pedig esténkint, hogy ébren legyenek, lószőrt és tollat fosztottak.

A városban volt takács, kékfestő, pokróc- és gyapjúszövet készítő, kalapos, tímár, asztalos, kötélverő, csizmadia, cipész és szabó, kályhás, gyertyaöntő, mézeskalácsos, mész és téglaégető, és két vízi papírmalom – ebből állott a kisszebeni forgalom. A városban sem cukrászda, sem kávéház, sem borbély, sem bordély, sem szobás vendéglő nem volt. Mindössze két korcsma volt, egy a városházán és egy az eperjesi úton, ahol a fuvarosokat kiszolgálták, mert a polgárság korcsmába nem járt, még a svablyufkának nevezett kénfürdőben sem volt szokásban az ivás és a dohályzás.

A városban ittas embert nem lehetett látni, kihágás, lopás nem volt, mert minden háznak volt egy munkaképtelen örege, vagy fiatalja, aki az asztalmaradékkal meg volt elégedve. Az életnek tehát volt kellemes, patriarchalis zamatja, amely már a megszólításban kifejezését találta: amice barátom wie gehtes braviska.”

Csontvárynak a várazslat, a misztika iránti fogékonysága is a kisszebeni tájnak köszönhető: „A kisgyermekkori élményeimet kiegészíti az óriási nagy üstökös, mely nyáron, 1856 vagy 57-ben a kisszebeni óratorony fölött képződött, de éjfél felé a világító csóvája az égbolton végighúzódott, s fényes csillaga pedig házunk fölött ragyogott. E tünemény álmaimat soha nem látott tájakkal ébrentartotta, a valóságot pedig az éghez irányította. De mert gyermekésszel az égbe hatolni nem tudtam, a természetet tanulmányoztam.”

Kisszeben ma is meghatározó városa Szlovákiának. Bár a szárnyasoltár már Budapesten van, máig számos templom és egy piarista líceum ékesíti Kisszeben utcáit és szellemi életét.

Trónterem

A Budavári Palota mai „D” épületének legdíszesebb terme az úgynevezett Trónterem. Itt tekinthető meg a szárnyasoltár. Ez a terem volt a régi, Mária Terézia korában újjáépített királyi vár díszterme. A palota 1883 és 1903 közötti bővítése során ez a helyiség elveszítette korábbi centrális szerepét, hiszen a palota új központja a bővítés során hozzáépült Habsburg-terembe (a mai kupolatérbe) tevődött át, sőt a kupolától északra még egy újabb szárny is épült (a mai „A” és „B” épületek), ami lényegében megismételte a Mária Terézia-kori palota tömegét.

A Trónterem tehát egyike a királyi palota kevés olyan terének, ami már a 18. században is megvolt. A 19. századi újjáépítés során ezt a termet neorokokó stílusban újjították föl, ezzel is emlékezve Mária Terézia korára. A terem elnevezése a 19. század során nem volt egységes. Nevezték díszteremnek, nagy trónteremnek és szertartás teremnek is.

Mivel a terem ablakai a zárt Oroszlános udvarra néznek, ráadásul a teremben egy árkádsor húzódik az ablakok előtt, a trónterem falait nem képek díszítették, hanem a fény erejét növelő tükrök, illetve aranyozott stukkók, falikarok.

A királyi palota a II. világháború során súlyos károsodásokat szenvedett. Szerencsére a Trónterem nem esett áldozatul a későbbi radikális átépítéseknek, sőt, amennyire lehetett megpróbálták az egykori rokokó arculatát is megőrizni. A terem felújítása 1982-ig tartott. Ekkor, a Magyar Nemzeti Galéria megalapításának 25. évfordulója alkalmából itt nyílt meg a középkori szárnyasoltárokat bemutató állandó kiállításunk.

Magyar Nemzeti Galéria

Koncepció: Petri Lukács Ádám
Látványterv: Taraczky Dániel, art1st
Köszönjük Pattantyús Manga, Poszler Györgyi, Sepsey Zsófia, Vigh Annamária, Varga Noémi, Borus Judit, Bellák Gábor, Király Zsuzsanna, Vértesaljai László, Asztalos Zsolt, Csorba Erik, Fazekas Tamás, Hauser Judit, Mits Barbara, Nagy Gábor, Pápay Mihály, Walter Ulrik munkáját.